Mindha lelked-lelkem volna...

 

 

 

Csöndben ültünk, egymással szembe,
végtelen nyugalomba, lelkünkre lelve
Szemünk behunytuk, szívünk kitártuk,
a szeretet önfeledt örömtáncát jártuk.

S Te arc nélkül is rám mosolyogtál,
fejemre millió kis csillagot szórtál
Test nélkül végtelen nyugalomba,
mintha lelked-lelkem volna,
mintha hozzánk az Úr szólna
Így maradni de jó volna!

Mintha el sosem engednél
Mintha nélkülem nem lennél
Mintha belülről ölelnél
Mintha velem eggyé lennél.